Részletes leírás – Rövidített összefoglaló – Külön könyv

(Forrás: Spirago: Felnőttek katekizmusa, 3. rész, 155-157.oldal)

Az igazi bánatot legkönnyebben úgy indítjuk föl, ha megfontoljuk, hogy bűneinkkel Isten fölségét megbántottuk, legkedvesebb Atyánkat és legnagyobb jótevőnket megszomorítottuk.

Gondolj a csillagok millióira az égboltozaton. az emberek óriási számára a földön. a szellemi lények igen nagy számára az égben stb., és ebből tégy következtetést Isten végtelen fölségére. Ily nagy Urat bántottál meg! – Aztán gondolj a mennyei Atya nagy szeretetére, amellyel azt adta nekünk. aki előtte a legkedvesebb, t. i. egyszülött fiát (Ján. 3, 16.). “Ilyen jóságos Atyát megbántani, mily nagy kegyetlenség ez” (Szt. Ágoston)! Gondolj arra is, hogy Isten fia érettünk mily sokat szenvedett! Gondolj a számtalan jótéteményre, amelyeket Istentől egész életeden át nyertél és minden órában nyersz: egészség, élelem. ruházat, lakás, stb. Istennek mindmegannyi ajándéka. Íme, ahelyett hogy Isten iránt hálás lettél volna, nagyon megszomorítottad Öt és jótéteményeit hálátlansággal viszonoztad! Nem bánt ez téged?

Azt a bánatot, amely Isten iránti szeretetből fakad, tökéletes bánatnak nevezzük.

Ha Isten fölségén, végtelen tökéletességén elgondolkozunk, szeretet támad lelkünkben Isten iránt. Úgyszintén, ha atyai jóságára és sok jótéteményére gondolunk. (Az első a jóakarat szeretete, a második a hála szeretete.) Aki ily nemes indító ok miatt érez szívében bánatot bűnei fölött, annak bánata természetesen sokkal tökéletesebb, mint azé, aki csak Isten büntetésétől fél. – A kétféle bánat szemléltetésére szolgáljon a következő példa: Egy atya két gyermekét küldi a városba egyet-mást bevásárolni. Útközben sok haszontalanságon elbámészkodnak és néhány órát késnek. Az atyai ház közelébe érve, félelem szállja meg őket és sírni kezdenek; az egyik azért sír, mert tudja, hogy hanyagságáért atyjától verést fog kapni; a másik azért sír, mert kedves atyjának szomorúságot okozott. Ez az utóbbi fiú jelképezi a tökéletes bánattal bíró embert, az első fiú a kevésbé tökéletes bánatot. “Tökélete bánata tehát annak van, aki azért bánja bűneit, mert azokkal Isten jóságát sértette meg” (Szent Alfonz). Tökéletes bánata volt Dávidnak, Péternek, Magdolnának, a templomban imádkozó vámosnak.

Akinek tökéletes bánata van, azonnal – tehát még a gyónás előtt – megnyeri bűnei bocsánatát (Trienti zsinat 14,4).

A tökéletes bánat, amint az Jézusnak Magdolnához intézett szavaiból kitűnik (Luk. 7, 47.), tulajdonképen nem egyéb, mint nagy szeretet Isten iránt, tehát az emberben már bennlakó Szentlélek működése. De az az ember, akiben már benne lakik a Szentlélek, már a megszentelő kegyelem állapotában van, vagyis már ment a halálos bűntől. “A tökéletes bánat legcsekélyebb foka elegendő arra, hogy valamennyi halálos bűnt rögtön eltörölje” (Aqu. sz. Tam.). Ha a bűnös Istent szereti, akkor teljesednek rajta a Szentírás szavai: “Isten a szeretet, aki a szeretetben vagyon, Istenben vagyon és Isten őbenne” (l. Ján. 4. 16.); és Isten szava: “Én az engem szeretőket szeretem” (Példab. 8, 17.). Az Isten iránt való szeretet és a halálos bűn tehát egymással össze nem fér. Ha pedig valaki ment a halálos bűntől és tökéletes bánatot indít föl, akkor a megszentelő kegyelem gyarapszik benne és az ideigtartó büntetések elengedését nyeri el. A tökéletes bánat magában foglalja a szentgyónás utáni vágyat. A tökéletes bánat tehát hasonlít a vágykeresztséghez. A tökéletes bánat felindítása után azonban nem szükséges azonnal gyónni; elégséges akkor meggyónni, mikor arra vagy az Egyház vagy az Isten parancsa kötelez. Az Egyház parancsa megkívánja a gyónást minden esztendőben legalább egyszer; így rendelte a IV. lateráni zsinat 1215-ben. Az isteni parancs szerint kötelesek vagyunk meggyónni a halál előtt és a szentáldozás előtt, hogyha halálos bűn állapotában vagyunk. Tehát a tökéletes bánat nem elegendő arra, hogy szentáldozáshoz járuljunk, ha halálos bűnben lettünk volna, hanem előbb meg is kell gyónni. Ugyanez áll a netalán halálos bűnbe esett papról is, mielőtt misézni akarna (L. előbb 127. 1.). – A tökéletes bánat felindításánál azonban nem okvetlenül szükséges kifejezetten vágyódni a gyónás után; elég, ha a gyónás vágyát ki nem zárjuk. Aki azonban azért akarja.a “tökéletes bánatot« fölindítani, hogy aztán ne kelljen gyónnia, annak bánata nem tökéletes, mert aki Istent szereti, az kész mindazt megtenni, amit Isten tőle kíván, tehát gyónni is. Krisztus maga mondja így:”Aki parancsaimat bírja és azokat megtartja. az az, aki engem szeret" (Ján. 14, 21.). Ámde a gyónás a bűnösök számára Krisztus parancsa. Aki kitér e parancs elől, nem teljesíti Krisztus akaratát, tehát nem is szereti az Istent. - Ha továbbá valaki tökéletes bánata révén megnyerte volna bűnei bocsánatát, de aztán a gyónásban szándékosan elhallgatná e bűnöket, ismét elveszítené a megszentelő kegyelmet, mert nem teljesíti Istennek ama parancsát, hogy a bűnöket meg kell gyónni. – A bűnös csak a gyónás által nyer bizonyosságot arról, hegy bűneit Isten valóban megbocsátotta. Ellenben azt sohasem tudhatja a bűnös, hogy vajon bánata elegendő volt-e (tökéletes bánat volt-e) bűnei eltörlésére. Éppen ezért minden esetben okvetlenül szükséges a gyónás is, amikor van alkalom gyónni.

A tökéletes bánatot életünkben gyakran indítsuk fel, de főképen a halál óráján és életveszélyben.